strict warning: Declaration of views_plugin_style_default::options() should be compatible with views_object::options() in /var/www/gardamozgalom.org/web/sites/all/modules/views/plugins/views_plugin_style_default.inc on line 24.
Tény viszont az is, hogy a végén az ott lévőkkel beszélgetve senki sem említette, hogy jövőre – ezért, meg ezért – nem jön el, sőt néhányuk megjegyezte, hogy az eső és a terepviszonyok egy kicsit mozgalmassá, változatossá tette ezt az amúgy sem unalmas túrát.




Majd ha – 500 év után – az ablakok alatt újra felhangzik a dzsihad „Allah akbarja", talán észhez térnek. Csak akkor már késő lesz. Késő, mint Muhi után, késő, mint Mohács után és késő mint Trianon után.




A hetek óta egyre növekvő számban érkező illegális bevándorlók mind fokozottabb veszélyt jelentenek közegészségügyi, közbiztonsági szempontból, vagy akár demográfiai szempontból, de ezen túlmenően nem lebecsülendő a terrorveszély növekedése sem. Fentiek miatt az MNG örömmel vette Jobbik mai kezdeményezését , amelynek a Budapestre tervezett újabb illegális határátlépőket dédelgető állomás építése elleni tiltakozás a célja.




A Budapest Környéki Törvényszéken immár II. fokon folytatódott a valkói támadás tárgyalása. Mint ismeretes, 2013-ban Valkón, a közbiztonság javítását célzó, figyelemfelkeltő demonstrációra került sor, amely után a szervezésben részt vett gárdista bajtársnőnket, helyi, beilleszkedni képtelen cigányok támadták meg fényes nappal, a saját otthonában, késsel és fokossal felfegyverkezve.




A nándorfehérvári diadal a magyar–török háborúk egyik jelentős eseménye, amelynek során 1456. július 4–21. között a keresztények (magyarok és szerbek) Szilágyi Mihály vezetésével hősiesen védték Nándorfehérvár (a mai Belgrád) várát II. Mehmed török szultán több, mint tízszeres túlerőben levő ostromló seregével szemben, majd július 22-én Hunyadi János vezetésével a vár melletti csatában legyőzték a törököket.




Született 1823-ban Magyarországon. Meghalt 1856-ban Szibériában. Eltemetve 2015. július 17-én Budapesten.




Immár 6 éve annak, hogy az igazságtalan és jogtalan bírói döntés ellen békésen tiltakozó, földön ülő gárdistákat az „emberi" és „rendőri" mivoltukból teljesen kivetkőzött egyenruhás bűnözők gázzal és tonfával szétverték...




A Pozsonyi csata (907. július 3–7) a Haza megtartását jelentette. Innen számítjuk a középkori Európa első, eredeti területén máig fennálló Magyar Birodalom megalapítását. Ekkor dőlt el, hogy a Kárpátok övezte Hazát mindörökre megtartjuk...




Harmadszor vagyunk itt, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk a nagyságos fejedelem országlására és dicső szabadságharcára. Nemcsak lehet, de kell is emlékeztetni. Az agymosott, elfásult, elkedvetlenedett „lakosságot” (a nemzet emlékezne, emlékezik magától is), a szűklátókörű, vaskalapos, begyepesedett, polkorrekt européer politikusokat és a nemzet ellenségeit. Mert él még a tisztelet, él még a remény és él (még?) Magyarország. Mert nem feledhetjük el soha azokat a hősöket, kik a nyugodt, gondtalan életüket áldozták föl a haza és a nemzet oltárán.  




Pofonokkal alázták meg a bolti tolvajt – olvasom ma megdöbbenve. Az eset Londonban történt. A döbbenetet viszont nem a pofonok ténye váltotta ki belőlem, hanem a cím, amely egy tolvajt állít be áldozatként.




2010. Magyar Nemzeti Gárda | RSS csatorna