Egy korszak lezárult…

 

Ez korszak pedig, az az időszak amelyben Ináncsi bajtárs ellátta a Magyar Nemzeti Gárda országos vezetői tisztét (2010–2015). Hosszú volt ez az öt év, örömmel, bánattal, keserűséggel, dicsőséggel és diadallal. Milyen furcsa ellentétek. Egy kifejezés van rá – gárdistasors. Most és itt nem tisztem, hogy ezt „kivesézzem”, de aki végigélte, végigharcolta és kitartott jóban-rosszban, pontosan tudja, hogy miről van szó.

Itt és most nem lehet mindent elmondani pár mondatban erről az öt évről, de tény az, hogy eszközeinkhez és lehetőségeinkhez mérten Ináncsi bajtárs vezetése alatt egy jól működő és megbecsült szervezet alakult ki. Személye még ellenségeiből is (rendőrség, bíróság stb.) tiszteletet váltott ki. Higgadt, visszafogott magatartásával és előrelátásával vívta ki ezt, melyet előállításokkor, kihallgatásokkor és bírósági tárgyalásokon tanúsított. Az hogy az elmúlt öt év alatt egyetlenegyszer sem sikerült sem őt, sem az MNG-t semmilyen provokációval – pedig mennyi volt... – csőbe húzni, nagyrészt az ő óvatos előrelátásának, bátorságának és higgadtságának volt köszönhető. Többnyire mindenből óriási erkölcsi  és fizikai győzelemmel kerültünk ki. Utólag szinte minden esetben kiderült, hogy a politikai hatalom által kézi vezérelt hatóság jogtalanul és törvénytelenül járt el intézkedéseiben. Ezt, bár soha nem került az újságok címoldalára – mert ugyebár, amiről nem beszélünk, az nincs is – mindig a törvénnyel mondattuk ki, azaz mindenről jogerős első- és másodfokú végzéseink vannak. Lassan-lassan az ellenség is belátta, hogy az MNG nem hagyja magát és szigorúan a törvény elé citálja. Az arcunkba dobott kesztyűt mindig felvettük és visszavágtunk. Mintegy két éve vesszük észre, hogy sokkal kevesebb a vegzálás, a hangnem és a hozzáállás is nagyot változott – mondjuk úgy, talán jó irányba. Ez részben neki volt köszönhető.

Mindamellett, hogy nem volt könnyen befolyásolható, mindig meghallgatta a más véleményeket, de akaratát, szándékát végigvitte. Természetesen követett el hibákat, ezeket azonban elismerte, igyekezett orvosolni. Vezetői stílusa nem mindenkinek tetszett. Tény, hogy jó páran – esküjüket megtagadva – ezért hagyták el sorainkat. Pedig az eskü, a haza és a nemzet szolgálatáról, nem pedig a mindenkori vezető szolgálatáról szól. Tudomásul kell venni, hogy sajnos ennek megértéséhez még nem mindenki tudott és akart felnőni.

Csökkenő létszámunk pedig a korszellemre vezethető vissza. Be kell látni, hogy elmúlt a hőskor, az az időszak, ami a 2007 és 2011 közötti éveket jellemezte. A folyamatos, kegyetlen, hazug és törvénytelen hatalmi elrettentéseknek meg lett az eredménye. Már nagyon kevesen vállalkoznak a gyakorlati szolgálatra, a szemtől-szembe való kiállásra. Nagyon sokan csak az arcnélküli fotelforradalmár vagy a facebook-os billentyű virtuóz kockázat nélküli szerepét merik vállalni.

De megmaradt egy keménymag, amely állhatatosan küzd és harcol tovább. Magyar módra, szemtől-szembe. Ezek azok a bajtársak, akik már sok vegzálást, kihallgatást, bírósági tárgyalást megértek. De mindig bátran, büszkén és jó lelkiismerettel álltak bíráik elé. És szinte mindig győzelmet arattak. Pedig nekik is volt és van vesztenivalójuk – család, munka, szabadság. Ez minden a mai világban, és mégis… Ezeknek a gárdistáknak volt a vezetője Ináncsi bajtárs, akik mindig büszkék lesznek rá, hogy alatta szolgáltak.

Ezért az elmúlt öt évért, a tettekért, a szolgálatért a Magyar Nemzeti Gárda országos vezetője Táskai Ferenc, vitéz Ináncsi Józsefnek egyéb emléktárgyak mellett, a Magyar Nemzeti Gárda örökös kapitánya címét adományozta.

 

Hódos László
MNG Sajtószolgálat

 


Forrás:MNG Sajtószolgálat Budapest

2010. Magyar Nemzeti Gárda | RSS csatorna