Vasárnap este tartotta a trianoni tragédiára emlékeztető hagyományos felvonulását a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) a fővárosban. A mintegy ezer fő részvétellel zajló rendezvény a szokásos helyszínen, a lerombolt Regnum Marianum templom emlékkeresztjénél kezdődött, majd a szerb és a román nagykövetségek érintésével a szlovák nagykövetség előtt végződött.
Hosszú évek óta rendezi meg a HVIM a nagyszabású budapesti felvonulását, amelyhez minden évben számos nemzeti szervezet csatlakozik. Idén beszédet mondott sorrendben Magvasi Adrián, a HVIM vezetőségi tagja és az Alfahír főszerkesztője, Novák Előd, a Jobbik alelnöke és országgyűlési képviselője, Kálló Gergely, a Jobbik budapesti Ifjúsági Tagozatának mentora, Zagyva György Gyula, a HVIM társelnöke és Dobay Gergely, a HVIM alelnöke, felvidéki vezetője. Az elmúlt évektől eltérően a rendezvény 19 órakor kezdődött, ami egy újításnak volt köszönhető, a felvonulást ugyanis több száz fáklya fénye tette még hangulatosabbá.
Az Ötvenhatosok terén, a kommunizmus embertelenségét szimbolizáló Regnum Marianum-keresztnél az első felszólaló Magvasi Adrián volt, aki elmondta, hogy több, mint tíz éve vesz részt a felvonuláson, és felidézte, hogy volt, amikor csak néhányan, és volt, amikor több ezren voltak jelen, de számára minden egyes év ünnepi alkalom. Majd hozzátette, hogy nem olyan értelemben ünnepi, ahogy a kormány próbálja a gyásznapot ünnepnappá változtatni, hanem azért az, mert mint fogalmazott, jó érzés azokkal lenni, akiknek szintén fáj Trianon, hiszen “az a magyar, akinek fáj Trianon”.
Utána Novák Előd, a Jobbik alelnöke lépett színpadra, aki beszéde elején rámutatott a kettős mércére, miszerint a trianoni katasztrófa kapcsán mindig az elfelejtés és a megbékélés fontosságát hangsúlyozzák a megmondóemberek és a média, miközben az “úgynevezett holokauszt esetében érdekes mód nem halljuk azt, hogy legyenek tekintettel mások érzékenységére, miközben a többségi társadalomnak már elege van abból, hogy minden erről és róluk szól” – fejtette ki, majd hozzátette, hogy “egész iparág épült már rá az úgynevezett holokausztra”, miközben a magyarság legnagyobb tragédiája láthatóan nem érdemel ilyen megbecsülést.
Felidézte, hogy 1990. június 4-én a Fidesz kivonult a parlamentből “mások érzékenységére való hivatkozással”, amikor az országgyűlés elnöke egyperces trianoni néma megemlékezést kért a képviselőktől. Majd felidézte azt is, hogy a 80. évfordulón, 2000-ben Áder János volt a házelnök és még egy egyperces megemlékezést sem tartott a Fidesz-kormány. “Mi változott 2010-re, hogy törvénybe foglalták a trianoni emléknapot?” – tette fel a kérdést, majd rámutatott, hogy ez annak volt köszönhető, hogy “alulról szerveződve elkezdtük ezeket a megemlékezéseket szervezni, amelyben élen járt a HVIM, de szerte az országban egyre több önkormányzat mert a magyarság legnagyobb tragédiájának emlékművet állítani”, és miután a Fidesz nem tudta ezt megakadályozni, az élére állt. Hozzátette azonban, hogy gyásznapból nem lehet ünnepnapot faragni.
A felvonulás ezután elindult, amelyben egy hatalmas székely zászló is helyet kapott a történelmi és mozgalmi lobogók, valamint a hatvannégy vármegye nevét tartalmazó táblák mellett. A rendezett, fegyelmezett, de ugyanakkor a hangosításnak köszönhetően trianoni dalokat éneklő és revíziós rigmusokat skandáló tömeg először a szerb nagykövetséghez érkezett, ahol az ablakok is megremegtek a hangos “Vesszen Trianon!”-tól. A színpadra Kálló Gergely lépett, aki felidézte, hogy a magyar történelem ismert és ismeretlen bátor katonái mind Nagy-Magyarországért harcoltak, egy olyan országért, “amely a Kárpátok láncolataitól az Al-Dunáig tartott, és ezért a legnagyobb áldozatot is képesek voltak megtenni, odaadni saját életüket.” Mint fogalmazott, nem kis felelősséget ró ez az utódokra.
A román nagykövetség elé érkező, időközben a sötétedésben több száz fáklyát gyújtó és a “Székelyföld nem Románia!” rigmust skandáló tömeget egy székely ruhába öltözött székely leány köszöntötte, aki egyben felkonferálta Zagyva György Gyulát. A HVIM társelnöke rámutatott, hogy az elmúlt 25 évben nemcsak a környező trianoni utódállamok nehezítették meg a határon túli magyarok életét, hanem a magyar kormányok is, amelyek elérték, hogy “sok honfitársunk lerománozza az erdélyi magyarokat”. Hozzátette, hogy az elmúlt évek munkájának köszönhetően ebből egyre kevesebb van, valamint a Fidesz-kormány sem foglalta volna törvénybe a trianoni emléknapot, ha a “nemzeti radikális szervezetek és a nemzeti radikális párt, a Jobbik nem kényszeríti ki”.
A hangos éljenzés után a felvonulók az utolsó állomáshoz indultak, a szlovák nagykövetséghez, ahol Dobay Gergely lépett a mikrofonhoz. A felvidéki vármegyés számvetést tartott arról, hogy évről évre halad-e előrébb a felvidéki autonómia, önrendelkezés ügye. “Nem egy hálás feladat ez, mert ritkán érzem azt, hogy valamit haladunk előre” – mutatott rá, majd kifejtette, hogy a remények szerint megvalósuló székely autonómia viszonylatában a felvidéki magyarok nagyon messze vannak attól a mentalitástól, amit a székelyek képviselnek.
A felszólalása után két székesfehérvári vármegyés fiatal adta elő kecskedudával és énekszóval a Boldogasszony Anyánkat. Ezután egyikük sorolni kezdte hangosan az elszakított területeket, a felvonulók pedig teli torokból kiáltották válaszként, hogy “magyar”. A Szózat és a Székely himnusz eléneklése zárta a megemlékezést.
Forrás: Alfahír