Tisza Istvánnak azért kellett 1918 őszén meghalnia, mert egy olyan korban élt, amelyben főben járó bűnnek számított kimagasodni ellenfelei közül.
Gróf Tisza István egykori miniszterelnök 154. születésnapjára emlékeztünk Zuglóban, a róla elnevezett téren álló szobra előtt immáron 4. alkalommal.
Az idei ünnepséget már nem az önkormányzat szervezte, hiszen annak új vezetése, úgy látszik, még mindig távol tartja magát attól, ami igaz és magyar. Így a zuglói Fidelitas Borbély Ádám elnök vezetésével vállalta magára e nemes esemény megrendezését.
Dr. Gulyás Gergely, az országgyűlés alelnöke röviden vázolta a miniszterelnök halálának körülményeit. 1918 október 31 – én a Hermina utcai villájához két, fegyveressel teli teherautó érkezett, berontván a házba, végeztek a miniszterelnökkel. A hazáját végletekig szolgáló, elveihez mindig hű államférfi volt, aki tisztán látta a monarchia és benne Magyarország előtt álló veszélyeket, és azoktól következetes, tervszerű politikával akarta megmenteni az országot, gyilkosai ennek ellenére azzal vádolták, hogy azért kell meghalnia, mert ő okozta a háborút és annak borzalmait. Tisza tisztában volt, hogy veszélyben az élete, hiszen már két héttel korábban kíséreltek meg merényletet ellene, mégsem menekült el , hiszen ő nem volt az a férfi, aki testi épségéért hajlandó lett volna a legcsekélyebb erkölcsi áldozatot hozni. „Ennek így kellett történnie” – voltak utolsó szavai.
Ő az egyetlen olyan miniszterelnök, aki merénylet áldozata lett, ráadásul a negyedik volt az, amely végül is kioltotta az életét. Az első merénylet nyomai a házelnöki pulpituson még ma is látszódnak, melyet Kovács Gyula ellenzéki képviselő követett el a miniszterelnök ellen.
Dr. György István Budapest kormánymegbízottja büszke arra, hogy 5 évvel ezelőtt, a 150. születésnapja alkalmából a Hermina úti villa udvarában ő mutathatta be Tisza István elkészült egész alakos szobrát. Főpolgármester helyettesként helyi kezdeményezésre közben járt annak érdekében, hogy 2011-ben az újonnan kialakított kis teret a fővárosi közgyűlés Tisza Istvánról nevezze el. Ez az ország első Tisza szobra. Megemlítette, hogy 2002-2010 között regnáló kormányok és városvezetés alatt elképzelhetetlen volt az egykori vértanú halált halt miniszterelnök emlékének rehabilitálása. A rendszerváltást követő 20 év kevés volt ahhoz, hogy a magát felettébb mérvadónak tekintő gondolkodói kör is felfedezze Tisza István nagyságát és jelentőségét, miközben Tisza nemzeti liberálisként mindannyiunkért vállalta a szembenézést gyilkosaival. De az idő őt igazolta.
Joós Tamás énekmondó Kaiser László Magyarok című versével, majd
Hűvösvölgyi Ildikó, Kossuth díjas színművész Reményik Sándor Mindhalálig című költeményével tették színesebbé a megemlékezést.
A frappáns, alig harminc perces megemlékezés szokás szerint koszorúzással zárult, viszont ami a koszorúzok nagy számát illeti, már nem volt annyira szokásos. Mi végül is, de nem utolsó sorban 16-ként helyeztük el koszorúnkat tisztelegve Gróf Tisza István, a legmagyarabb miniszterelnök emléke előtt.