Gárdista létünk alatt megszoktuk már, hogy tőlünk telhetően mindig adunk a rászorulóknak. Munkát, védelmet, vért, élelmiszert, ruhát, mindig azt, amire épp szükség van, és amivel épp rendelkezni tudunk. Tőlünk azonban nagyon ritkán kérdezik meg, hogy „van-e valamire szükségetek?”. Ha mégis megtörténik, általában azt válaszoljuk, hogy „köszönjük, nincs”. Az évek során azonban nem egy bajtársunk került nehéz helyzetbe, olyannyira, hogy akár a napi betevő falat előteremtése sem sikerült mindig. Mi nem járunk más termését learatni, más javait ellopni, segítettünk hát, ahogy tudtunk, egymáson, és bizony sokszor segítettek ezekben a helyzetekben önzetlen pártolóink is. Húsvét előtt azonban váratlan adománnyal lepett meg bennünket A MUNKA BECSÜLETÉÉRT ALAPÍTVÁNY. Több száz konzervet kaptunk, amelynek igen nagy hasznát vesszük. Nélkülöző bajtársaink biztosan hálás szívvel gondolnak az adományozóra, de a többiek is, hiszen egy ideig nem lesz gond a képzéseinken az ellátásunkkal. A képzéseinket pedig azért szervezzük, hogy a jövőben is tudjunk gyorsan és szakszerűen segíteni, ha jön az árvíz, ha jön a vörösiszap, ha költöztetni kell, ha védelmezni kell. A munka becsülete nálunk soha nem volt kérdés, tehát becsületes munkánkkal háláljuk meg ezt az adományt, amelyet ezúton is köszönünk mind az adományozónak, mind pedig annak, aki eljuttatta hozzánk.