Mindig nehéz a búcsú és különösen nehéz, ha végleges… legalább is itt e földön. Eggyel kevesebben lettünk. Nem nagy szó mondhatnánk, mert mindennap halnak meg emberek tömegével. Sok emberből meghalhat sok, észre sem veszik, de kevésből még az egy halál is sok. Ezen kevesek közé tartozott bajtársunk is. Mert kevesen voltak, vannak azok, akik következetesen kiálltak, kiállnak a nemzetért, a hazáért, az igazságért. Ő ezen kevesek közé tartozott. Egy sorban állt velünk, egy ütemre léptünk és egy ritmusra vert a szívünk. Emlékét megőrizzük, példáját nem felejtjük.
A Hazatérés templomában vettünk búcsút Hajdú Miklós bajtársunktól, aki hosszú, türelemmel viselt, súlyos betegség után tért meg Teremtőjéhez. Hegedűs lelkész úr szép búcsúztató szavait hallgatva, talán bajtársunk családja és mi is belenyugodtunk abba az akaratba, mely a teremtett világot ilyen módon emeli fel alkotójához.
Nyugodj békében, a nemzet és a haza nem felejti el a helytállást és az állhatatos kitartást!